Bajban lehetnek az osztrák bankok a nagy mennyiségű kelet-európai kihelyezések miatt az IMF szerint.
Miközben a Nemzetközi Valutaalap nem is olyan régen még arról áradozott, hogy az osztrák bankok milyen áldásos tevékenységet végeznek, amikor a kelet-európai ügyfeleknek nyújtanak hitelt, vagy éppen onnét származó betétesekre vadásznak. Az IMF most viszont már éppen arra figyelmeztet, hogy a térség gazdasági fejlődése megállt (legalábbis bizonyos országoké, köztük legnagyobb sajnálatunkra és az elmúlt idők ténykedésének köszönhetően „természetesen” hazánké is), ezért az ide kihelyezett hitelek behajtása egyre problémásabb. Vagy az lehet. Nézzük akkor, hogy milyen hiteleket is adnak az osztrák bankok. Az osztrák hitel mindig jelzáloghitel, vagyis egy nagy értékű ingatlan bevonására van szükség a felvételéhez. Ez máris nyújt a folyósító banknak bizonyos védelmet, amellyel élve jobb feltételekkel adhat hitelt például magyar ügyfeleknek.
Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk: az osztrák bankok azoknak is adnak kölcsönt, akiket itthon már mindenki leírt. Ráadásul nagyon jók a feltételek is: az euró alapú hitel alacsony törlesztést garantál, háromhavonta kell csak kiegyenlíteni a felgyülemlett törlesztést, és ráadásul már az első naptól a tőkét is fizetjük, nem úgy mint itthon, ahol először csak a kamat fogy, miközben a tőke szépen kamatozik tovább.
További vonzerő lehet osztrák hitelét folyamodó honfitársainknak, hogy az osztrák bankok nem tudnak a magyar BAR-, illetve jelenlegi nevén KHR-listáról. Ha tehát itthon valaki nem kap jelzálogkölcsönt valamilyen régi botlása miatt, akkor Ausztriában még kaphat, és meg sem kérdezik tőle, hogy szerepel-e a feketelistán. Valószínűleg az egyszerű hitelügyintézők a bankokban azt sem tudják, hogy ilyen van, de ha ezt tudják, arról bizonyosan fogalmuk sincs, hogy pontosan hogyan lehet oda felkerülni.
Ausztriában tehát mindenki előtt nyitva áll az út, csak egy (vagy több) ingatlan kell hozzá, és más indulhat is a hitelkérelmezés. Az előzetes bírálat nagyon gyors, egy napon belül megvan a válasz, ráadásul a sógoroknál minden hiteli egyedi, így az ön személyére van szabva a törlesztés összege. A maximális kamatláb kevesebb, mint 8%, és a futamidő akár a 20 évet is átlépheti, ha ön is úgy akarja.
Ezek után valóban nem csoda, ha az ausztriai bankok sok-sok ügyfelet tudtak magukhoz csábítani, és persze azon sem kell meglepődnünk, hogy az IMF figyelmeztet: az ingatlan alapú hitelek nagyon biztosnak tűnnek, de valójában meglehetősen ingatag lábakon állnak. Hogy miért? Mert ha egy ország nehéz gazdasági helyzetbe kerül, és az adósok nem tudnak fizetni, akkor a bank megpróbálja elárverezi az ingatlant, amely fedezetül szolgált. Ez idáig rendben van, azonban egy nehéz gazdasági helyzetben levő országban, ahol baj van a fizetési fegyelemmel, valószínűleg más bajok is vannak: például pang az ingatlanpiac, ezért nem lehet a fedezetül szolgáló ingatlant vagy ingatlanokat valódi árukon eladni. Az osztrák bank így pénzt sem kap, és az ingatlant sem tudja értékesíteni az elvárt áron. Ez valóban komoly, megfontolásra méltó kockázat.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy akkor az ausztriai bankok mostantól szigorítanak vagy egyszerűen kitiltják a kelet-európai ügyfeleket, tévednénk. Különösen, mivel az IMF arra is figyelmeztet, hogy az osztrák bankok jobb, ha nem hagynak fel a veszélyes előjelek dacára sem a kelet-európai hitelkihelyezési gyakorlattal. Ha ugyanis az osztrák bankoktól felveendő pénzeket nem folyósítanák a kelet-európai ügyfeleknek, akkor olyan vákuum, pénzhiány alakulna ki, amilyenre senki sincsen felkészülve igazán. Csak az a biztos, hogy sokan nem tudnának hitelhez jutni, és ez nagyon mély benyomást gyakorolna az országok gazdaságára. Ezt nyilván azok is megerősítik, akiknek valamiért egy osztrák bankhoz kellett fordulniuk, hogy pénzhez jussanak.