A válság az Egyesült Államok lakáspiacán kialakult buborék következménye, melynek előzményei az ezredforduló környékén keresendők a Dotcom-lufi kipukkanásakor.
A gazdasági visszaesés mérséklése érdekében a Federal Reserve az „alapkamat” csökkentésének eszközéhez nyúlt és alig több mint egy év alatt 6,5%-tól 3,5%-ra mérsékelte az „irányadó jegybanki alapkamatát”. A 2001. szeptember 11-edikei eseményeket követően újabb zuhanásokat éltek át a tőzsdék és a gazdaság is tovább lassult. A Federal Reserve további kamatcsökkentésekkel reagált és az „alapkamat” 2003 júniusában 1 %-ra, fél évszázados mélypontjára süllyedt. Ezután egy fokozatos kamatemelési hullám következett, mely során 2006 júniusában 5,25%-ra emelkedett az „alapkamat”. Az első kamatcsökkentés már csak 2007 szeptemberében következett be a válság kirobbanása után.
Az alacsony kamatoknak köszönhetően rengeteg olcsó forrás volt jelen a gazdaságban, aminek hatására jelentősen felfutott a hitelezés. A piac telítődésével párhuzamosan a bankok éles versenye indult meg a hitelkihelyezések terén és megfelelő szabályozás hiányában ez oda vezetett, hogy megnövekedett a rossz hitelek száma, melyek mögött nem ált elegendő fedezet. Ezek voltak az úgynevezett „subprime” hitelek. A hitelezés felfutásának legnagyobb nyertese a lakáspiac volt, amelyen 2000 és 2005 között több mint 50 %-al nőtt a használt lakások piaci értéke.
Mivel a lakások értéke gyorsabban nőtt, mint a hitel költsége jelentőssé vált a befektetési célú lakásvásárlás, mely tovább növelte a buborékot. (2005-ben az értékesített lakások 40%-át befektetési céllal vásárolták. Az „alapkamat” fokozatos emelkedésének hatására megemelkedtek a háztartások és vállalkozások törlesztőrészletei és hitelek tömegei kezdtek bedőlni. 2007-re egy év alatt 79%-al emelkedett az ingatlanárverések száma, ami végül az ingatlanárak zuhanásához vezetett.